(Haffner István - E-6 Virtus írása)
1939-ben megjelent a Vízisportban a hír az új versenyhajóról, pontos leírással.
Itt még a németországi munkanév (Europäischer 30 qm Binnen Rennkielyacht) magyar változata, az „Európai 30 nm-es belvízi tőkesúlyos versenyhajó”-ról szól a leírás, majd 1941-ben „európai harmincas” elnevezést használtak. Később mind szóbeli, mind írásbeli formában az Európa 30-as, írott anyagokban még az Európa 30, ill. E30 és E-30 nyert polgárjogot.
Ezzel kezdődött el a magyarországi Európa 30-as Osztály élete.
Benacsek (Hankóczy) Jenő (1903-1976) a hazai yachttervezés zsenije. Nevét külföldön is, itthon is már abban az időben sok gyönyörű hajó fémjelezte. A Balatoni Yachtépítő Rt. tervezője, üzemvezetője, majd vezérigazgatója. Minden klasszikus magyar Európa 30-as az Ő tervei szerint és felügyelete alatt épült. Az általa tervezett hajók jelentősen különböznek a német hajóktól. Az Európa 30-as „konstrukciós osztály”, ami azt jelenti, hogy az Osztályelőírásban adott méretek, arányok és elvek szerepelnek, de ezen belül szabad kezet adnak a tervezőnek. Ezt az ESV meghatározása szerint főként a nagyobb magyar és svájci tavak eltérő feltételei indokolták.
1940-ben a Vízisport hírül adja, hogy elkészült az első, Európai Vitorlás Szövetség által bevezetett 30 nm-es versenyhajó dr. Mikecz Ödön nyugalmazott igazságügy miniszter megrendelésére, Benacsek Jenő tervei alapján a B. H. Rt. Hajóépítő üzemében, és az első versenyét a Kékszalagra tervezik. Az 1940. évi Kékszalagról szóló beszámolók viszont nem említik. Mégsem készült volna el teljesen? Ez a hajó volt a ma E-3 rajtszámú Villám.
Benacsek Jenő elbeszélése szerint a hajót „saját szakállára” kezdte építeni, miután tervét az ESV nem fogadta el „patent hajónak”, mint elképzeléseinek nem teljesen megfelelőt. Talán ezért is, de a német forrásokban nem lelhető fel a hajó építéséről szóló híradás. Csak később érkezett dr. Mikecz megrendelése a már épülő hajóra. A hajó a Héja nevet kapta, E-1 rajtszámmal. 1941-ben már biztosan vízen volt.
Ezután Benacsek Jenő merőben más vonalakkal új tervet készített Grofcsik János megrendelésére. A hajó az előzőnél magasabb szabadoldallal, nagyobb első és hátsó túlnyúlásokkal, így némileg rövidebb vízvonallal rendelkezik. Mindez és a hosszabb, nagyobb tőkesúly a Balaton hullámaihoz való jobb alkalmazkodást szolgálta. Ez a hajó ma Johanna, eredeti nevén Veterán, rajtszáma E-2.
Fenti terv magába foglalta egy másik hajó terveit is, azzal a különbséggel, hogy a kajüt elhagyása mellett némileg tovább növelte a tőkesúly nagyságát. Vitéz Sebők Sándor megrendelésére épült, Orkán II. néven, és az E-3 rajtszámot kapta. Ma a Falcon nevet viseli, és rajtszáma E-1. Az E-1 és az E-3 a később rajtszámot cserélt, de ez egy külön történet.
1942-ben további két hajó készült el. Gyulai Gaál Andor részére épült a Szubrett E-4, amelyik 1944 őszén egy viharban megsemmisült. Rövid életéről keveset tudunk. Néhai létét egy 1944 szeptember 9-i eredménylista és egy erősen takart fotó bizonyítja.
Palugyai Farkas megrendelésére készült a Tűzmadár, amely ma Niobe néven ismert, E-5-ös rajtszámmal. A hajó vonalaiban az első hajót idézi.
A később épült hajók vonalrajzai inkább a második és harmadik hajóhoz hasonlítanak. A palánk anyaga már nem mahagoni, hanem vörösfenyő. Kezdett jelentkezni a háborús anyaghiány.
1943-ban a Virtus épült meg, Gregersen Hugó volt a megrendelő, rajtszáma: E-6.
Ugyanebben az évben tették vízre Méray Horváth Endre Lidérc nevű hajóját, E-7 rajtszámmal.
1944-ben a Hadúr is elkészült Jankovics István részére, E-8 rajtszámot kapott.
Dr. Mihálkovics János megrendelésére, tölgy palánkozással épült meg a János Vitéz – ma Nagymágus. Az eredeti szándékkal ellentétben nem a Boszporuszra került, hanem a Balaton vízére, ugyancsak 1944-ben. Az E-9 rajtszámot kapta.
Még egy hajót kezdtek építeni, a megrendelő Tasnádi Guidó volt. Befejezni és vízre tenni már csak a háború után, 1946-ban sikerült. Ez a hajó az Azúr, az E-10 rajszámot viseli.
Hosszú szünet következett a hajóépítésben.
Az 1970-es évek második felében dr. Kis Gyula hajóépítésbe kezdett. Célja az Európa 30-as fő méretrendszerére épülő, de függesztett tőkesúllyal és kormánnyal ellátott műanyag hajó volt. Adyligeti kertjében el is készítette az alsó héj sablonját, és megépítette a hajót. 1980 augusztusában az Io névre keresztelt hajó Siófokon került vízre, E-11-es rajtszámmal.
Dr. Kis Gyula József (1937-2002) igazi polihisztor. Orvos, filmrendező, vitorlázó, hajótervező és 1990-2002 között országgyűlési képviselő. Az élet minden területén maximális fordulaton élt, talán épp ezért is korán távozott közülünk. 2003-ban (posztumusz) Ferencváros Díszpolgárává választották.
Terve életképességét bizonyította, hogy 1983-ban az Io a Kékszalagon abszolút harmadik helyezést ért el és ugyanebben az évben megnyerte a Balaton Kupát.
Már 1980-ban kezdetét vette a jól sikerült sablonból a többi hajó kikenése. A hajók a sablonból való kiemelés sorrendjében kaptak rajtszámot. Összesen 15 héj készült el, ebből a mai napig 12 hajót építettek meg, különféle felépítményi megoldásokkal, de már az új, 1984-től érvényes osztályelőírás birtokában. Ez az Osztályelőírás annak a kompromisszumnak a jegyében készült, hogy az új építésű hajókkal kiegészülhessen az Európa 30-as Osztály.
Az elkészülés sorrendje:
Remélhetőleg a még üres héjak, a 15., 19. és 22. sorszámúak is előbb-utóbb hajóvá válnak.
1986-ban Garab Károly és Horváth Csaba elhatározta egy Európa 30-as megépítését. Az elhatározást tett követte, 1987.07.28-án a fából készült, fa árbocos és műanyag bevonattal ellátott hajót vízre bocsátották, a Gahó nevet és az E-26 rajtszámot kapta. Vonaltervénél az első Európa 30-as, a mai Villám rajzait vették alapul. Ma a Fiskális nevet viseli.
Az E-27 startszámú, Trilla névre keresztelt hajó ugyancsak Garab Károly nevét dicséri, aki ekkorra már neves hajóépítőnek számított. A hajó hagyományos, egybeépített kiel-kormány kombinációval épült, pozitív formára készült a műanyag héj. Fa felépítmény és árboc jellemzi. 2003. május 3.-án került vízre. Egyedi vonalrajza leginkább az első Európa, a Villám terveire emlékeztet.
1981-től az első két műanyag Európa 30-as, az Io és a Fúria is a versenyek rendszeres résztvevője lett. Felvetődött az önálló osztály megalakításának gondolata. 1983. december 19-én az ÁFI Pinceklubjában megalakult az Európa 30-as Osztály. 1984. február 23-án elfogadásra került az új Osztályelőírás, ami lehetővé tette az újonnan megjelent műanyag hajók csatlakozását, és az épülő hajók számára támpontul szolgálhatott.
Az akkori idők anyagi és technológiai nehézségei miatt talán a kelleténél is nagyobb kompromisszum jegyében elfogadott osztályelőírás a későbbiekben olyan anomáliákhoz vezetett, hogy 2011-ben – jobb későn, mint soha – új Osztályelőírás készült. (Előtte 1998-ban egyszer szigorították, azonban ez nem volt képes orvosolni a problémát.)
1988-ra teljesítettük először az MVSz önálló bajnokságra vonatkozó, mainál is szigorúbb feltételeit, miután az E16, E17, E21 és E26 is rendszeresen kezdett versenyezni. Ettől az évtől kezdve a tovább bővülő hajólétszámmal az érvényes követelménynek minden évben sikeresen megfeleltünk.