Dr. Kis Gyula

1937. június 6-án született Újpesten (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye). Édesapja, Kis Gyula (1903-1986) hegesztõ szakmunkásként dolgozott, édesanyja, Németh Rozália (1912-1980) somogyi parasztcsalád leszármazottja, 1945 előtt több drogériája volt, ezeket államosították, végül kereskedelmi alkalmazottként dolgozott. Második házasságából született Júlia (1969) leánya fogorvos. 1981 óta felesége Futó Erzsébet fogorvos. Három gyermekük született, Krisztina (1982), Klára (1983) és Katalin (1985).

Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1955-ben érettségizett a Toldy Ferenc Gimnáziumban. Még abban az évben felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1961-ben kapott általános orvosi oklevelet. 1963-ig körzeti orvos volt Enyingen, majd egy évig bányaorvos Pilisszentivánon. Két hónapi egészségügyi minisztériumi munka után felvették a Színház- és Filmművészeti Fõiskolára, ahol 1968-ban végzett filmrendezõ szakon. 1971-ig a Mafilm rendezõje, majd filmkészítési lehetõségei és a körülmények fölismerése után visszatért az orvosi pályára. Elõbb Szigethalmon kapott körzeti orvosi állást, majd 1974-ben a Korányi Frigyes és Sándor Kórház és Rendelõintézet baleseti belgyógyászatán helyezkedett el. 1979-ben belgyógyászatból szakvizsgázott. Szerződése lejárta után, 1980-ban ismét körzeti orvos lett, ezúttal a fõváros VI. kerületében, ahonnan 1985-ben a Láng Gépgyár üzemorvosa lett.

Szakmai cikkei a Népegészségügyben és az Orvosi Hetilapban, publicisztikai írásai elsõsorban a Hitelben és a Magyar Nemzetben jelentek meg. 1994-ben kiadták A harag gyermekei címû regényét.

1956 októberében mentőápolónak jelentkezett. 1968-ban Andorka Rudolf, Gyurkó László, Konrád György, Szelényi Iván és mások mellett õ is részt vett a balatongyöröki "ellenzéki" értelmiségi áborban. 1988-ban bekapcsolódott a Szabad Kezdeményezések Hálózata munkájába, s az akkor még mozgalomként mûködõ Magyar Demokrata Fórumnak is a agja lett. Alapítása óta kötõdik a Bajcsy-Zsilinszky

Endre Baráti Társasághoz. 1988 õszén a Hálózatból is kinõtt Szabad Demokraták Szövetségével szemben az MDF-es párttagság mellett döntött. 1989-ben õ vezette az MDF egészségügyi programszerkesztõ bizottságának a munkáját.

Az 1990. évi országgyûlési választásokon az MDF színeiben, pártja budapesti listáján mandátumot szerezett. 1990. május 3-tól a szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottság elnöke volt. Javaslatára 1993-ban az Országgyûlés 6 milliárd forintot szavazott meg a családi pótlék egyszeri kiegészítésére. Két képviselõtársával közösen sikeres módosító javaslatot nyújtott be az 1993-ban elfogadott társadalombiztosítási törvényhez annak érdekében, hogy a nõk nyugdíjkorhatárát rugalmasan szabályozzák. Orvos-képviselõként jelentõs szerepe volt az egészségügy reformját célzó programok kidolgozásában.

Az 1994. évi országgyûlési választásokon Budapest 13. sz. (IX-XX. ker.) választókerületében indult, a második fordulóban 19,09 százalékkal a gyõztes Csintalan Sándor (MSZP) és Szolnoki Andrea (SZDSZ) mögött a harmadik helyen végzett. Az MDF országos listájának tizenötödik helyén jutott ismét mandátumhoz. A szociális és egészségügyi állandó bizottság, ezen belül az ellenõrzési albizottság és az értelmi fogyatékosokat segítõ érdekvédelmi szervezetek támogatását elosztó ideiglenes albizottság tagja. 1995. december 5-ig a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását elõkészítõ állandó bizottság tagja, azóta alelnöke, az egészségügyi, rehabilitációs, prevenciós és egészségmegõrzési társadalmi szervezeteket támogató albizottság elnöke.

1995. december 19-én javaslatára alakult meg az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gazdálkodását vizsgáló ideiglenes bizottság, amelynek elnöke lett. 1994 júliusától az MDF humánpolitikai kabinetjének a vezetõje.