Nemzetközi osztálytörténet
(Haffner István - E-6 Virtus írása)
Az 1937.május 22.-én Münchenben, a német, magyar, olasz, svájci, francia és lengyel Vitorlás Szövetség részvételével megtartott ülésen a DSV szorgalmazására elhatározták az Európai Vitorlás Szövetség megalakítását. A hivatalos megalakulás valójában 1937. december 23.-án történt, Ausztria, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Németország, valamint a Zürichi Yachtklub részvételével, amihez később Jugoszlávia és Olaszország is csatlakozott.
Már a májusi ülésen felvetődött egy egységes belvízi tőkesúlyos versenyhajó létrehozásának igénye, amely megfelel napi túrázásra, versenyzésre, és alkalmas az akkorra már korszerűtlennek tekintett Sonderklasse, az L-Boot és a 35 nm-es Rennklasse kiváltására.
A hivatalos közzététel 1938.12.24.-én, a Die Yacht 1938./52./1162.-63. oldalán történt meg, pontos építési előírásokkal és méretrendelkezésekkel. Itt a munkanévként szolgáló Europäischer 30qm-Binnen-Rennkieljacht megjelölést használták.
A DSV a Kalóz tervezésével már nagy sikert aratott Carl Martens terveit favorizálta, és meg is rendelte a hajót, amit Martens tervei szerint 1938/39 telén kezdtek építeni Robert Beelitz hajóépítő üzemében, Potsdamban, DSV munkanéven. A hajó egyedüliként kajüttel épült. Már 1941-ben C. Schreyer tulajdonába került, és a Nobel nevet kapta.
A még nyilvánosan közzé nem tett adatok alapján az első hajót már 1938 nyarán megépítették Willy Lehmann tervei szerint, annak Berlin Woltersdorfban levő hajóépítő műhelyében, W. Piontek megrendelésére, Liebelei VI. néven. A hajó kajüt nélkül épült, mint egy kivételével a többi német hajó is. A hajót a Die Yacht 1939./21./480.-482. oldalán mutatják be, fotókkal illusztrált cikkben, mint az első „Europa-Dreißiger”-t.
A Német Vitorlás Szövetségben (DSV) az új versenyhajóval kapcsolatos tervek már meglehetős pontossággal rendelkezésre álltak rövid idővel az ESV (Europäischer Seglerverband) megalakulása után. Erről tanúskodik, hogy a Hacht hajógyár által 1938.10.29.-én benyújtott terveket az ESV elnöke, G. Erich Kewisch nem fogadta el, mivel az nem felelt meg az akkor már rögzített, pontos osztályelőírásnak, ugyanis egy 1938.08.14.-én tartott ESv ülésen az már elfogadásra került. Az előírás egyik érdekes szempontja volt a hajó szállíthatósága, ezért az akkori vasúti sztenderd vagonméretek által behatárolt 10,5 méterben határozták meg a hajó legnagyobb hosszát.
Az ülésen részt vett Benacsek Jenő is, aki már nemzetközileg elismert volt az általa tervezett, igen sikeres 22-es binnenjollék tervezőjeként, és beválasztották a technikai bizottságba.
1943-ban épült az Ariel nevű, ma E3 (és 13) startszámmal jelölt hajó az A&R hajógyárban 3458. építési számmal, Carl Martens tervei alapján, Schneckenburger (Berlin) a megrendelő.
1942-ben építették meg a Trotzkopf névre keresztelt, ma E10 startszámú hajót. A hajó most kajütös, de a kajüt felépítménye láthatóan egészen más, mint a Nobelé volt, valószínűleg utóbb került rá. Első tulajdonosa H.Kuke (Potsdam).
A háborús események miatt a kezdeti építési láz alábbhagyott, az előbb említett két hajón kívül 1940-ben a Kismet IX készült el az A&R hajógyárban, Lemwerderben, Rasmussen tervei szerint dr. Max Schmidt (Wien) részére 3411. építési számmal. Az A&R építési listán 30qm Einheits-Yacht típusnév található. Ezt a hajót, és az akkor még DSV néven említett hajót a Die Yacht 1941/6/66.-67. oldalán fotókkal illusztráltan mutatják be. Itt már a végleges Europadreßiger megnevezést találjuk.
1941-ben még a Beamy (ex Nelly) épült meg az Atterseenél ma is működő Bootswerft Haitzinger üzemében, vélhetően Martens tervek szerint, A. v. Frisch részére és ugyanebben az évben a Traunsee-re szállítják.
Az osztály történetét dr. Rudolf Simek professzor dolgozta fel aprólékos részletességgel, a kor történetébe ágyazva. A megjelenés óta szerzett újabb információkat, módosításokat a fentiek már tartalmazzák.
Megtalálható a Yachtsportmuseum – digital – Europadreißiger címszó alatt : http://yachtsportmuseum.de/themen/klassennotizen/europadreissiger.html
Jelen oldalon szereplő képek is onnan származnak.
Sajnos az első hajót, a Liebelei VI. nevűt eddig nem sikerült fellelni. A Nobel egy 2012. januári FKY-hirdetésben bukkant fel, jó egészségnek örvend. A Kismet a Traunsee-n, az Ariel a Chiemsee-n szépen felújított állapotban található, a Beamy (ex. Nelly) –ről annyit tudnunk, hogy a Bodensee-re került és 2008-ban elkezdték a felújítását. A Trotzkopf szintén felújított állapotban a Berlin melletti Havel vízén versenyzett, újabb hírek szerint a Wörthi-tóra került. Mind a hat német hajó a szerencse folytán fényképeken is fellelhető. A Candy nevű hajó, amit az L-boot honlapon Európa 30-asnak neveznek, nagy valószínűséggel nem Európa 30-as, inkább L-boot.
Ismereteink szerint német területen több hajó nem épült, más országban pedig egy sem.
Európák külföldön napjainkban