Hankóczy (Benacsek) Jenő
(Szelle Zoltán műszaki hajószakértő írása)
1922-ben Veszprémben a mai Lovassy gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten a Műegyetemen egy évet elvégzett. Ebben az időben a jobb alkarját villamos balesetben elveszítette. Pályafutását a Veszprémi Faipari Rt-nél kezdte el. 1926-1928 között az IBUSZ Rt. füredi jachtépítő üzem tervezője volt. 1929-1931 között ismét Veszprémben dolgozott, majd 1931-től újra füredi hajóépítő tervezője, amikor az üzemet az IBUSZ Rt.-től a BHRt. -hez csatolták. A kiváló tervező és szervező 1939 szeptemberétől a BHRt. hajóépítő üzemeinek cégvezetője, majd 1941.december és 1948. január között az üzemigazgatója, illetve 1945. május és 1948. január között pedig vezérigazgatója is volt. (Tüske Jenő után, Kiszela Géza előtt).
Szülei: Benacsek Béla káptalan alapítványi igazgató és Hankóczy Sarolta. Egy nővére és két öccse volt.
HANKÓCZY (Benacsek) Jenő hajótervező, vezérigazgató(Veszprém, 1903. június 18. ‒ Budapest, 1976. december 26. )
Tervei és irányítása alatt készültek a 20, 22 nm-es renn-, binnen- és a 15, 20, 25, 30 nm-es túrajollék, a balatoni dinghy, a kalóz, a 22, 30, 40, 60, 75 nm-es schärenkreuzerek (mindhárom hazai építésű 75-öst Ő tervezte, köztük a Kékszalag rekordját 57 éven keresztül tartó Nemere II.-t is.) és új
Nagybátyja – Hankóczy Jenő neves mezőgazdasági kutató –1939-ben bekövetkezett halála után megörökölte annak csopaki villáját és Meteor nevű vitorlását.
Tagja volt az Európai Vitorlásszövetség Technikai Bizottságának, a Balatonfüredi Sport Club vezetőségének és a Balatoni Szövetség választmányának is. Személyes kapcsolatot tartott fenn az 1925-ben megalakult Balatoni Yacht Club tagjaival. Vitorlázóként 1927-1933 között tagja volt a Királyi Magyar Yacht Club-nak, majd 1933-ban alapító tagja a Hungária Yacht Clubnak.
Kezdeményezésére 1939-1941 között felépült az Eötvös-tanya helyén a BHRt. balatonfüredi új hajóépítő üzeme, ahol már nagyobb acélhajók is épülhettek.
1943 szeptemberében nevét édesanyja után Hankóczyra változtatta. 22-es Binenjollék a Balatonon (fotó: sailing.hu)
"Tőkesúlyos hajók versenye Kenesén"
a Vízisport 1943 decemberi számának borítója
típusként az Európa 30-as, 50-es cirkálók, továbbá személyszállító motoros hajók. 1938-ben európai hírnevet szerzett a dr. Manfred Currynek tervezett lekerekített deck élű - szappanhajónak becézett - 22-es rennjolléval. A különböző tervek kidolgozásának nagy részét Gux István és Wagner Imre végezte.
Hankóczy Jenő miután Füredet elhagyta 1948-1953 között a KGM Hajóipari Igazgatóság Fejlesztési Osztályán kapott megbízást egy tervezőkből álló részleg megszervezésére.
Feladatuk volt az alumínium, mint hajóépítő anyag és technológia alkalmazásának bevezetése a hajógyártásban is. Vácott ismételte magát a sors, mivel a Dunai Hajógyár létrehozásában Hankóczy Jenőnek a füredihez hasonló meghatározó szerepe volt. Ugyanis a Flottillának és a belvízi személyhajózásnak
szüksége volt nagyszámú új hajóra. A szükséges terveket a létrehozott tervező csoport készítette az ő vezetése alatt, majd a gyártást Vácott az Alumínium- és Horganyfeldolgozó Vállalatnál kezdték el. Olyan darabszámban rendelte a MAHART a vízibuszokat, a Flottilla a mentő- vontató- és aknaszedő motorosokat, hogy ez egyre nagyobb gondot jelentett a város szívében fekvő vállalatnak. Ezért a Hajóipari Igazgatóság új telephelyet keresett és ezt a régi kesztyűgyár telephelyében találták meg. Itt hozták létre 1953-ban a Dunai Hajógyárat, amelynek Hankóczy Jenő először főkonstruktőre, majd főmérnöke lett. Vácott vitorlás hajókat is terveztek és gyártottak. Ezek voltak az alu. 15-ös, alu. 25-ös típusok. A kétárbocos, tengeri kivitelű, nagyobb méretűekből a gyártási költségek kimutatására alu és acél változatok készültek. Az alutestek szegecselt kivitelben Vácott készültek, az acéltestek gyártása és a készre szerelés pedig a füredi hajógyárban történt a nagyobb tapasztalat miatt. Ezek voltak a SZOT Sétahajózáshoz került alu 75 nm-es Béke, a vas 75 nm-es Őszöd és az alu. 80 nm-es Galyatető. A balatoni hajózáshoz pedig az alu 125 nm-es Szaturnusz és a vas 125 nm-es Uránusz került.
1956 októberében a munkástanács tagjává választották. Munkástanácsi tagsága miatt 1957 nyarán el kellett hagynia a Dunai Hajógyárat. Az 1963-as nyugdíjba vonulásáig az Óbudai Hajógyárban, mint főtechnológus dolgozott.
Felesége Barta Klára volt, gyermekük nem született. Hamvaik eredetileg a Farkasréti Köztemetőbe kerültek, majd 2012. augusztus 3-án egy tisztelői közadakozásból megvalósult díszsírhelyre lettek áthelyezve a balatonfüredi Köztemetőben, melyet a város adományozott végső nyughelyként. Neve Balatonfüreden a Tagore sétány rózsaligetében külön egy bronztáblán, a hajóállomás épületénél pedig egy márványtáblán is megtalálható.
A háború után dr. Ugron Gábor BHRt elnökkel 1945. májusban elkezdték a hajók, a kikötők helyreállítását, a vízi közlekedés beindítását. 1946. szeptember 21-én a BHRt. füredi üzemében a Balatoni Hajózás 100 éves évfordulóján ünnepi megemlékezést tartott Tildy Zoltán köztársasági elnök és Gerő Ernő közlekedési miniszter jelenlétében. Ekkor a füredi hajógyár fejlődése érdekében javasolta a siófoki hajózózsilip megépítését, melynek átadása 1947. szeptemberben meg is történt. Miután vezérigazgatói megbízását 1948 januárjában visszavonták, elhagyta a hajógyárat. Már nem tartózkodott Balatonfüreden, amikor 1948 májusában a textil gyáros Gyenes testvérek a Sió-csatornán egy 50-es és a Big-Boy nevű (a mai Sirocco) 75 nm-es versenycirkálókkal elindultak Egyiptomba egy kereskedelmi iroda létrehozása céljából. Szekszárdnál azonban a gazdasági rendőrség – aranyat gyanítva ahajókban– lefoglalta azokat. Az esettel kapcsolatban Budapesten letartóztatásra került, többször kihallgatták, majd kiengedték...